Legyél te is párizsi nő - könyvajánló stílus- és divatbolondoknak

Imádom Párizst. Imádom a francia nyelvet, a francia zenét, a francia festészetet és irodalmat. Csodálom a francia nők eleganciáját és természetes szépségét, rajongok a francia parfümökért és persze a divatért. Egyszer még egy nyelvtanfolyamra is beiratkoztam, ám ennek gyermekeim születése rövid véget vetett. Mindenesetre máig megmaradt mindennek a szeretete és csodálata, ami francia. Szín- és stílustanácsadóként is, még akkor is, ha a francia nők stílustanácsai sokszor szembemennek színtanácsadói véleményemmel. (Nem, nem hiszem, hogy mindenáron kell minden nőnek egy fekete blézer!)

Amikor a férjem kinézte nekem Anne Berest, Audrey Diwan, Caroline de Maigret és Sophie Mas Legyél te is párizsi nő című könyvét, nem volt kérdés, hogy azonnal szükségem van rá. Mivel magyarul sajnos lehetetlen volt beszerezni, végül Csehországból rendeltem meg magamnak. (Úgy láttam, az Amazonról is rendelhető:))

Mondanom sem kell - tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat, merthogy pont olyan kusza, bohém, izgalmas és szellemes, mint amilyenek a franciák. Ezért nyilvánvalóan megragadhatatlan a könyv műfaja, merthogy stílustippeken túl, tartalmaz francia recepteket, szellemes idézeteket, és rövidke novellákat is. (Például egy érzékletes kis leírást, egy párizsi nő első randevújáról egy étteremben). A sajátos gyermeknevelési tanácsokról és a sokrétű, már-már művészi illusztrációkról és fotókról nem is beszélve...

A könyv tartalmaz rengeteg valóban hasznos tanácsot és tippet, amiket nyugodt szívvel lehet követni, ha a jó ízlés határain belül szeretnél nagy betűs NŐ lenni. Gondolok itt például az örökérvényű "a kevesebb, több" elvre a sminkelés terén vagy néhány minőségi alapdarabra vonatkozó jó tanácsra. Kiderül, hogy miért száműzték a párizsi nők a gardróbjukból a papucsot és a melegítőt, vagy hogy miért hordanak még esős időben is sötét keretes napszemüveget. A gyerekneveléshez való hozzáállásuk is megfontolandó, ugyanis egy párizsi nő állítólag sosem válik ősanyává, és elsődleges célja, hogy megmutattasa gyerekeinek: miért is jó felnőttnek lenni, mert az élet igenis szép. De megtudhatod, hogy milyen játékokat szoktak játszani a franciák egy pohár bor mellett társaságban (spoiler: nem a Ki nevet a végén az...), és hogy mit jelent párizsban, ha miniszoknyát viselsz? Miért olyan ellentmondásosak a párizsi nők, és miért képesek bárhol és bármikor sírva fakadni?

Egy másik rétege az írásoknak a szarkasztikus humor, ami elegánsan szövi át az egyes témaköröket, a legkomolyabbaktól egészen a legkönnyedebbekig. Így aztán nem is hat megbotránkoztatóan, amikor tippeket ad arra vonatkozóan, hogy hogyan ne bukjunk le a férjünk előtt a szeretőnkkel...

Összegezve, azt mondanám, hogy ha párizsi nővé még nem is változtatott, de hogy már belelapozva is garantáltan annak éreztem magam, egészen biztos. Sőt, felnézve a könyv lapjaiból, kinézve az ablakon, olyan érzésem volt, mintha egy párizsi garzonlakás teraszáról bámulnék éppen ki. A ködös, esős időjárás és a 11. kerületi négyemeletes panel kéményei és villámhárítói azóta egyáltalán nem lomboznak le, sőt. Sokkal inkább látom a kilátást melankólikusnak és titokzatosnak. Pont, mint amilyenek a francia nők Párizsban...